|
A SEGITŐKÉSZ EGYHÁZRÓL
A katolikus egyház karitatív szervezetei mindig a bajbajutott
emberek segítését, nyomorúságuk enyhítését szolgálták a
békeidőkben is. A háború után egy romokban heverő országnak
lett főpásztora ,Mindszenty József. Egyik legfontosabb
teendőjének tartotta, hogy segítsen az embereken, akik élelem és
megfelelő ruházat nélkül, olykor otthonukat is elveszítve lehetetlen körülmények közé kerültek.
Személyi megbízottakat és segélykérő leveleket küldött a
nyugati keresztény egyházakhoz. 1945. november 18—án a rádión
keresztül intézett felhívást az Egyesült Államokban élő magyarokhoz, hogy segítsék az országot.
Az Actio Catholica Országos Központja irányította a karitatív
egyházi szervezetek tevékenységét. A háború után a karitász ügyek
felsőfokú intézés az .,.Actio Catholica Országos Karitász
Irodájában történt. A külföldi adőmányok fogadását és a nagybani
szétosztást végezték.
Kortörténeti szempontból figyelemre méltóak a következő adatok az AC Országos Karitász Iroda Esztergomba küldött jelentéséből:
1946. december 10. Beérkezett adományok:
USA 40 vagon élelmiszer, 2 vagon ruha
Belgium (Van Roy bíboros) 1 vagon ruha, 5 bála pamut
110 bála ruha, nagyobb mennyiségű
,,Nadol" gyermekek részére
A,B vitamin, 1 új teherautó
Svájc (Caritas Verband) 1 vagon használt bútor, 52 láda
használt ruha,
Irország
9 zsák szárított zöldség, 1000 egység inzulin
1200 m.film
Nemzetközi Vöröskereszt
1000 pokróc, 500 matrac, 39.600
egység inzulin
Anglia (UN RA) 68 láda ruhacsomag
Nemzetközi Vöröskereszt 10.955 kg vegyes élelmiszer
(Norvégia)
A jelentések tudtul adják, hogy a ruhaneműk 70%-át vidékre
küldték, mert ott nagyobb a hiány ruhafélékben, míg a fővárosban
inkabb élelmiszerre volt szükség.
Kuriózumként: az egy vagon használt bútort az esztergomi
tábori Fiúnevelő Otthon kapta meg. (Magyar Katolikus Almanach
ll. Virányi Ottó: A katolikus egyház karitatív tevékenysége,
328.p.)
A bíboros Emlékirataiban így ír erről: ,,A nyomor leküzdésére
mozgósítottuk a hazai erőforrásokat is. Vidéken a kisgazdák még
sok helyütt tudtak élelmet menteni, és a dolgos nép, ahol a háború
megengedte, szorgalmasan termelt már 1945 nyarán. Hozzájuk
fordultam Karácsony előtt, kérve őket, küldjenek ,,csak egy cso-
magot az éhező Budapestnek".(Mindszenty:Emlékirataim. 89.p.)
¥Mindszenty bíboros figyelme kiterjedt az elhagyatottak,
betegek lelkigondozására is. 1947—ben Tamás Ernő hittanárt kinevezte a Betegek Lelki Gondozása (BLG) érseki biztosává, és
megbízta a szervezet kialakításával. Megértő munkatársakat talált
Tamás Ernő atya, akik szívesen látogatták a magatehetetlen
magányosokat és az otthonukhoz kötött betegeket, főképpen
pedig a főváros utókezelő kórházainak ápoltjait. A BLG jelenleg a
Karitász Központhoz tartozik. (Magyar Katolikus Almanach II.A magyar katolikus egyház élete 1945-1985.Bp. Sz.Istv.T. 1988.330.p.)
A katolikus egyház helytállt a háború alatt is, mentve az
üldözötteket, felszólalva az emberi jogok érdekében.
"A püspöki kar náciellenes tevékenysége
A vatikani államtitkárság nyilvánosságra hozza a magyarországi
püspöki kar náciellenes tevékenységét. Serédi, Mindszenty, az
egri érsek ,az elhunyt győri püspök, a székesfehérvári püspök feljegyzései alapján fogják nyilvánosságra hozni, amit az Actio Catholica és a magyar szerzetesrendek, a világi papság és a katolikus egyesületek a náci és a nyilas elnyomó uralom ellen véghez
vittek."
1946—ban megjelent Lévai jenő szerkesztésében a Fekete
könyv, Szürke könyv, Fehér könyv c. dokumentumgyűjtemény,
amelyekben a katolikus egyház zsidóságot mentő tevékenysége is
szerepel. Ennek ellenére a kommunisták támadták az egyházat,
feledve mindazt az emberi és erkölcsi értéket, amelyet az ország a
katolikus egyháznak köszönhetett. Fátylat borítottak viszont arra,
hogy nem egy volt nyilas a felelősségre vonás elől menekülve
lépett be a kommunista pártba.
A bíboros székvárosáról is gondoskodott. 1946. március 31-én
a helyi lap hírül adja:
”A hercegprímás gyógyszeradományai
A bíboros hercegprímás Rómából többszáz dollár értékű
értékes, és nálunk alig beszerezhető gyógyszereket hozott
magával. A gyógyszert nagyrészben az esztergomi Kolos
Kórháznak, másrészben a dorogi bányakórháznak adományozta.
”
A kórház betegei áldották gondoskodásáért. Másokról gondoskodott ő maga azonban szerényen élt az egyzház
főpásztoraként is. Erre így emlékezik dr. Bády István, a város
akkori polgármestere:
,,Mindszenty szerény körülmények között élt. Kétszobás,
Duna felé néző lakása volta a Palota első emeletén. A belső szoba
volt a háló, a külső pedig a dolgozó-és fogadószoba, igen egyszerűen berendezve. Étkezése is hasonlóan visszafogott volt. Nem
válogatott, és sokat böjtölt." (Bády István: A Bazilika árnyékában. 91.p.)
|
|
