Bejelentés


Mindszenty bíboros emlékek tükr Mindszenty bíboros élete és kora


Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.






Keresés a honlapon



Üzenőfal


Név:

Üzenet:








ROHAM AZ ESZTERGOMI ÉRSEKI TANITÓKÉPZŐ ELLEN

1948. június 12-én az esztergomi Erseki Tanítóképző ellen indított rohamot a demokrácia nevében a kommunista párt.
A diákok és a tanárok ellen eljárást indítottak, mert állítólag a főiskola előtt elhaladó katonákat leköpdösték és gyalázkodó kife- ezésekkel illették. A helyi lap június 27-i számában írt az eseményről. ,,Fasiszta szellemben nevelték a diákokat az esztergomi tanítóképzoben. Súlyos büntetést kaptak a demokrácia ellen uszító tanárok "
A Népszava június 19-i száma ezzel a címmel számolt be olvasóinak az esetről: ,,Az esztergomi érseki tanítóképzőben a tanárok a demokrácia ellen szítottak. Kábeldróttal verték a diákokat. Hitler és Göring képét rejtegették ”
Hogy kik és kiket vertek, és valójában mi történt számoljon be erről az, aki ezt átélte: Korencsi Ferenc.

Esztergom és vidéke, 1994. május 12. sz

1948: Miért rohamozta meg az AVO a tanítóképzőt
”Május 7-én a tanítóképző főiskola előterében az 1948-ban meghurcolt tanárok és diákok emlékére márványtáblát avattak. Cikkünk az akkori eseményekre emlékezik:
Az idegenből ránk szabadított kommunisták nem tudták elviselni 1945-ben elszenvedett választási vereségüket. 1947-ben új választásokat írtak ki. Azt a taktikát követték, hogy az úgy létszámmal nevezett kis pártokat előre meghatározott képviselői létszámmal indították.
Esztergomban és környékén a Schlachta-párt indult. Ebben a pártban három jelöltet állítottak: Schlachta Margitot, Kisházi Mihályt és dr. Gróh Józsefet.- (Gróh és Kisházi megnyerte Esztergomban a választást.M.Zs.Á.)-
A hírhedt kékcédulás választáson fölényes győzelmet arattak. Ám a kommunisták ezen a választáson sem érték el a szükséges többséget, ezért új taktikát dolgoztak ki. Koalíciót szerveztek. Ebbe a koalícióba bevonták a Szociáldemokrata pártot, a Kisgazdapártot és a Parasztpártot. Igy a kormányzáshoz szükséges többséget megszerezték. A kormány kulcspozícióiba (belügy, pénzügy, oktatásügy) azonban kommunisták kerültek. Ezek a vezetők kíméletlen harcot indítottak az egyház, a magántulajdon és az egyházi iskolák ellen. Ugyanakkor a legfőbb vezetők (Gerő, Rákosi) egyházi szertartásokon, emlék muavatásokon vettek részt. A belügyminisztérium élére Rajk László került. Ujjászervezte a rendőrséget, a vezető beosztásokba csak párthű embereket helyezett. Egyre több támadást intéztek Esztergom a "klerikális, bűnös" város ellen. 1948 tavaszán díszfelvonulást tartottak a Széchenyi téren, ahol bemutatkozott az új motoros rendőrségi alakulat.
E nap estéjén ezek a rendőrök részegen belehajtottak a téren sétáló tömegbe. Ekkor nagy verekedés tört ki a civilek és a rendőrök között.
Az a hír járta a városban, hogy másnap reggel három rendőr holttestét találták a Kis duna-híd roncsain felakadva. Ezt az állítást senki és semmi nem támasztotta alá, az viszont tény, hogy a városban mintegy 30 személyt összeszedtek és kegyetlenül megverték őket. Senkit nem ítéltek el. Az akkori rendőrkapitány, Feigl Ferenc, 19-es vöröskatona a leváltása után azt mondta, hogy az egész csak provokáció volt.
Számunkra, esztergomiak számára lényeges volt, hogy városunkban külön hangsúlyt kapott a kommunista pártszervezet megerősítése.
A régi esztergomi harcosok mellé (Mundi, Mikler Spóner, Szabó) kineveztek egy sárisáp bányászt (Bártkai), mellé észnek" egy Steiner nevű erőszakos alakot (Nem azonos az esztergomi Steinerekkel )megalakult AVÓ vezetőjének a kegyetlen és szadista Magdus századost nevezték ki.
A pártszervezet első ténykedése a baloldali ifjúsági szervezet MADISZ megerősítése volt. Három székházat kaptak, függetlenített vezető állt a szervezet élén, egy Fehér nevű gimnazista. Ez a nagy hírű tollnok a helyi újságban Szt. István királyról gyalázkodástól hemzsegő cikkeket írt, melynek cime Tömjénfüstbe burkolt aszaltkezű tömeggyilkos."
Ezzel a cikkel többet ártott, mint használt szervezetüknek. Egységbe szólította a vallásos érzelmű embereket, fiatalokat és időseket egyaránt .
A MADISZ május elsejére a dorogi ifjúsággal karöltve nagy egyházellenes tüntetést szervezett a Széchenyi téren. A környékbeli üzemekből sokszáz fiatalt szállítottak e rendezvényekre, akik hatalmas táblákkal a kezükben gyalázkodtak és randalíroztak.
A katolikus ifjúság ellentüntetést szervezett. A környező falvakból lovaskocsikkal, kerékpárokkal a kisgazdák is felvonultak és szabályos csata után a baloldaliakat kisöpörték a térről, akik fejvesztetten menekültek. Néhány dorogi ismerőssel beszéltem, akik elmondták, hogy az üzemben felhívták a figyelmüket, hogy aki nem vesz részt a tüntetésen, azt a továbbiakban nem fogják alkalmazni .
A következő hét szombatján a Katolikus Legényegylet vezetősége az egyházi iskolák tanulóival fáklyás felvonulást ren dezett az iskolák államosítása ellen és Mindszenty mellett. A tüntetés ideje alatt a kommunisták az egész városban megszüntették az áramszolgáltatást.
Bártkai pártitkár utasítására a Legényegylet vezetőjét lakásáról a rendőrség elhurculta és olyan súlyosan bántalmazták, hogy az elszenvedett kínzásokba beleőrült.
A megyei alispán tiltakozása ellenére kivizsgálás nem történt.
Ilyen forrongó állapotban érkezett el 1948. június 12. napja. Ez a nap iskolánk (Érseki Tanítóképző) leggyászosabb napja volt.
Utolsó tanítási nap a második szünet idején volt ez, amikor 10 óra körül, a második szünet idején kb.2 - 3 előtt. szakasz katona vonult hegymenetbe az iskola előtt. Nem énekeltek. (Ez fontos!)
Amint később megtudtam, ez az alakulat Esztergom-Táborban szolgált. Tehergépkocsin hozták be őket a városba, majd menetoszlopba felfejlődve elmentek az iskola előtt, ezt megkerülve az ún. Kis-Lévai közön visszamentek a gépkocsikhoz, majd a laktanyába szállították őket .
Néhány diák a felvonulás alatt kinézett az ablakon, de senki nem tett, még egy halk megjegyzést sem .
Június 24-én reggel elindultam az iskolába. Szentgyörgymezőn laktam, bejáró tanulója voltam az Intézetnek.
Három rendőr nálunk lakott albérletben. Ezek közül az egyik bizalmasan figyelmeztetett, hogy ma ne menjek az iskolába, nehogy valami bajom történjen. A másik rendőr, aki ezt hallotta, azt mondta, nyugodtan menjek, mert csak azokat viszik el, akiket felírtak. Ennek a megjegyzésnek én nem tulajdonítottam jelentőséget. A későbbi események bizonyították, hogy előre megtervezett provokációról volt szó. Nyugodtan elindultam az iskolába. Szentgyörgymező felől mentem.
A baloldali kanonokház elején katonai örség állt és csak azokat engedte tovább, akik az iskolába mentek. A többi járókelőt a Kis-Lévai útra irányították. Amikor beértem az iskolába, a bentlakó osztálytársaim kérdezték, mi van a városban mert a város felől csak a tanárokat és diákokat engedték át, más gyalogosok nem közlekedhetnek az iskola felé. Osztálytársaimat még megnyugtattam, biztosan katonai gyakorlat van. A tanterem ablakán kitekintettem, de az elém terülő látványtól a bátorságom is az inamba szállt, s rögtön eszembe jutott a rendőr figyelmeztetése.
Az iskolával szemben három gépfegyvertészket láttam, s a csövek az iskola ablakaira irányultak. A szemben lévő dombon mintegy 30-40 álcázott lövészteknőt, lövészgödröt láttam A bennük tartózkodók pontban 8 órakor hurrá" kiáltással megrohamozták iskolánkat. Ők fegyverrel a kézben berohantak az osztálytermekbe, nekünk pedig némán kellett, a padokban ülni. Egy tiszt közölte velünk, hogy az iskolában egy államellenes összeesküvő csoport van, ezt a csoportot ők felszámolják, és az egész épületet át fogják kutatni. Az intézet igazgatójának tiltakozását figyelmen kívül hagyták minket lehajtottak a díszterembe .
A tanári kar már a díszteremben velünk szemben ült. Az egész teremben feszült csend uralkodott, csak az ,,előadást" tartó tiszt károgása és szidalma harsogott. Ebben az ideges állapotban egyedül Lukszics tanár úr eregetett egyhangúan egyenletes füstkarikákat közismerten büdös pipájából.
A típusszövegű, kommunista ömlengést a magát Máténak nevezett százados tartotta, aki később engem is kihallgatott. Az események folyamán többször tudomásomra jutott, hogy ennek az egyénnek igazi neve nem Máté volt. A beszéd elhangzása után kiszólítottak 23 főt, akik későbbi megfigyelésem szerint mind szürke kabátot viseltünk .
/Gépkocsira ültettek és az esztergomi rendőrkapitányságra szállitottak bennünket.
Mindnyájunkat egy nagy helyiségbe tereltek be, ahol senkivel nem beszélhettünk, mert a velünk lévő katonák nem engedték. Az esztergomi kapitányságon tanárokat nem láttunk. Délután 3 óra körül került sor a kihallgatásomra, amit Máté (alias Tóth százados) vezetett. A kihallgatás két civil elvtárs jelenlétében folyt, közülük az egyik szentgyörgymezei lakos volt, gyermekeivel évekig jó barátságban voltam. Tóth százados felsorolta a vádpontokat. Közölte velem, hogy hadsereg - gyalázást követtem el, mert 1948 június 12-én 10 órakor az iskola előtt nótaszóval (sic! )vonuló katonákat leköpdöstük - leköpdöstem -és gyalázkodó kifejezéseket kiabáltunk- kiabáltam. A következó vádpont az volt, hogy iskolánk padlásán Hitler és Göring képeket, valamint 4 db kézi fegyvert, lőszerhüvelyeket (tehát nem lőszert) és az egyik lakásban lőszerhüvelyból készített feszületet találtak.
A vádak elhangzása után megkönnyebbültem, hiszen ezek oly primitív állítások, amit pillanatok alatt meg lehet dönteni. A következőket válaszoltam:
" Százados úr! Ha megtekinti az asztalon fekvő fegyvereket, azok lövésre nem használhatók, közönséges fából készült fegyverutánzatok, amit a leventék alaki kiképzésnél használtak. Lőszerhüvelyt a városban mindenütt kosárszámra lehet találni,mert itt több hónapig állt a front. A bemutatott feszületet valamelyik kollégiumi papfelügyelő lakásán láttam, amit a felügyelő úr tudomásom szerint valamelyik hadifogolytól kapott ajándékba."- Akkor még nem tudtam, hogy Szentei felügyelő letartóztatták. -
Az első vádponttal kapcsolatosan felhívtam a százados figyelmét, hogy mint katonatisztnek tudnia kell, hogy hamisan tájékoztatták. Ahol a katonák elvonultak, rendkívül nagy emelkedő van és ilyen terepen nótaszóval nem lehet masírozni Ha pedig valóban nótaszóval mentek, nem hallhatták a diákok megjegyzéseit. A leköpdöséssel kapcsolatban megjegyeztem minket nem úgy tanítottak, hogy valakit leköpdössünk, főleg nem a magyar katonákat. (Ez utóbbi megjegyzést kár volt tennem, mert később ezt úgy használták fel ellenem, hogy a szovjet katonákat biztosan leköpném )
Védekezésem után síri csönd lett, úgy éreztem, hogy győztem és egy logikátlan, fanatikus bandát sarokba sikerült szorítanom.
Nagyot tévedtem. A százados vöröslő arccal orditozva felugrott irgalmatlanul elvert, megrugdosott, azt üvöltözte, hogy én egy fasiszta tiszt vagyok s ne magyarázzam neki, hogyan kell a katonáknak vonulni. A verésben elfáradván elkészítette a jegyzőkönyvet.
Az előbb ismertetett vádakat, mint bevallott tényként írta le. A fő vádpont az volt, hogy katonatiszt voltam. (A háború befejezésekor 17 éves voltam.) A jegyzőkönyv aláírását megtagadtam, ekkor ismét megvert. Mikor látta, hogy törekvése eredménytelen, megjegyezte: így is jó, mert olyan helyre kerülök, ahol könyörögni fogok, hogy a jegyzőkönyvet aláírhassam.
A kihallgatás alatt kértem a jelenlévő civil kommunistát -akit mint említettem, jól ismertem - hogy igazolja kilétemet.Ő azt válaszolta, hogy fasisztákat nem ismer .
A kihallgatás után visszavezettek a nagyterembe, azt láttam, hogy a többi társam is gyanúsan piros arccal üldögél magában. Négy óra körü kollégiumi vezetősége élelmet küldött számunkra. Mindnyájan éhesek voltunk, mert a Te Deumra készülve áldozni szerettünk volna. Este 10 óra körül katonai járműre ültettek - most már csak 9-en voltunk - és Budapestre, az Andrássy út 60 sz. alá vittek bennünket.
Tudtuk, hogy itt végtelen szenvedések sorozata fog következni. Ennek az épületnek már az említése is mindenkit halálfélelemmel töltött el. Különválasztottak bennünket és elkezdődött az adatfelvétel. Megilletődve válaszoltam a feltett kérdésekre. Jól elvertek, mert nem tudok hangosan felelni. Rám parancsoltak, hogy a kérdésekre hangosan válaszoljak. Amikor hangosan feleltem, átjött a másik helyiségből két egyenruhás személy, akik azért vertek el, mert kiabálásommal felébresztettem őket.
Az adatfelvétel után lekísértek egy kb három emelet mélyen fekvő folyosóra és belöktek egy sötét, büdös helyiségbe. Behúzódtam egy sarokba, a betonpadlóra ültem. A sötétben semmit nem láttam, csak nyöszörgést hallottam. Reggel, amikor egy kis fény szürődött be a 3x3 méteres cellába, alaposan összevert hat embert láttam, szintén a padlón ültek. Volt a helyiségben egy nyúlólszerű tákolmány 60x60 cm-es bejárattal, 160 170 cm mélységű fiókkal, ahol feküdni lehetett. A régi foglyok akik már előttem kerültek a cellába -figyelmeztettek, ha nem muszáj, ne feküdjek be ebbe a fakuckóba, mert néhány nap alatt annyira elmerevedek, hogy többé mozdulni sem tudok.
Érdekességként említem, hogy a letartóztatott személyek partizánok, vagy régi kommunisták voltak, akik azt emlegették, hogy őket tévedésből hozták be és ha erről Rákosi tudomást szerez őket rögtön szabadlábra helyezik. Szegények, akkor még nem tudták, hogy minden gonoszság kiagyalója és végrehajtója pont Roth Matyi (ez volt Rákosi neve) barátjuk volt.
Ebben a cellában volt Kossa elvtárs is, akit később valóban kiengedtek, ő lett a szakszervezeti országos főnök, majd 1956-ban miniszter. Ez a cellatárs mondotta a megérkezésem utáni második napon, hogy nekünk szerencsénk van és hamarosan elvisznek innen, mert akit itt nem hallgatnak ki az első napon, azt átadják a rendőröknek és nem az AVÓ foglalkozik az ügyével.
Ez igaz lett, mert a harmadik napon szólítottak , és autóval a Mozsár utcai rendőrkapitányságra szállítottak.
Itt két napig tartott a kihallgatás.Osztálytársaimmal itt találkoztam. A kihallgatást három nyomozó vezette. Ugyanazokat a vádpontokat ismertet amiket Esztergomban A jegyzőkönyv már készen volt, felszólítottak, hogy írjam alá, amikor ezt megtagadtam a jegyzőkönyvet a fiókba tették.
Utána gumibottal irgalmatlanul elvertek, a verés egész ideje alatt csak jobb talpamat ütötték. Ennek következményeit máig viselem, mert azóta nem hajlik jobb lábfejem.
A kihallgatás után már együtt voltunk az osztálytársakkal, de nem beszélhettünk egymással, mert két goromba civilruhás nyomozó felügyelt ránk .Mindannyian egy folyosón ültünk, csak este vittek a cellába bennünket. Amikor a folyosón tartózkodtunk, 2-3 alkalommal elvezették előttünk Tanárainkat (dr. Bíborka Ferenc, Szentei Ferenc és Németh Lajos tanárokat). Ezen nagyon elcsodálkoztunk ,mert ha idegent kihallgatásra vezettek a folyosón, akkor mindenkinek a fal felé kellett fordulni. Ezt az eljárást bizonyosan lélektani nyomásnak szánták, mind a tanárok, mind a diákok megtörésére.
Látható volt, hogy mindkét csoportot alapos ,,helyben hagyták." Az Andrássy útra már nem vittek vissza ben nünket, a tárgyalás napjáig a Markó utcai börtönben tartottak. A börtön személyzetén kívül felváltva két civil is vigyázott ránk. A beszélgetés szigorúan tilos volt!
A tárgyalás július 23-án kezdodott és még aznap véget ért. A tanácsvezető bírót dr Nagy Kálmánna hívták. Egy vádpont volt. A Magyar Népköztársaság erőszakos megdöntése. A bíró gonoszságban még a habzószájú ügyészt is túl szárnyalta. Asztalt csapkodva üvöltözte, hogy ilyen megrögzött fasisztáknak még a halálbüntetés is enyhe volna. A kirendelt védőkkel mi soha nem beszéltünk, az érdekünkben elmondott védőbeszéd inkább súlyos vádbeszéd volt. A feltett kérdésekre csak igen és nem szóval felelhettünk. Senki nem mondhatta el egyéni véleményét. Az utolsó szó jogán senki nem érezte magát bűnösnek. Rövid tárgyalás után kihirdették az ítéletet. A városból Esztergomból való kitiltást és a teljes vagyonelkobzást mindhárom tanár esetében mellékbüntetésként alkalmazták.
Főbüntetés:
Németh Lajos 5 év,
Szentei Ferenc 4 év,ők kollégiumi nevelő tanárok voltak,
dr. Bíborka Ferenc 2 év 3 hónapi börtönbüntetést kapott.
Később úgy hallottam hogy a büntetés letöltése után senkit nem engedtek szabadon ,Dr Bíborka Ferenc a recski táborba került, később kényszer munkásként, mint rab a tatabányai Cement és Mészműveknél dolgozott. Ezt a hírt megerősítették azok a munkások, akikkel 1957-es internálásom után 1957-től 59-ig jómagam is együtt dolgoztam a Cementgyárban.
A letartóztatott diákokat 3-8 havi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Az elítélt diákok névsora és kora:
Scheiner M. 15 éves, Mahovitz J. 17 éves, Szatai Gy. 17 éves, Nagy Gy. 18 éves, Mohl J. 18 éves, Kovács I. 20 éves, Szalai A. 20 éves Korencsi F. 20 éves .
Az eseményről tájékoztatást nyújtó kommunista sajtó tele volt valótlansággal, s dicshimnuszokat zengett az uralkodó osztály éberségérül. A cikkek lényege az egyházi nevelés megszüntetésének és az iskolák államosításának szükségessége volt. A velünk történt eseményekről szabadulásunk után soha senkivel még egymás között sem beszéltünk. A szabadon bocsátáskor felhívták a figyelmünket, ha a velünk történtekről valakit tájékoztatunk, államtitok megsértése címén eljárnak ellenünk.
Ezt a hallgatást egy ízben szegtem meg. Felkeresett Kisházi Mihály- akkor még országgyűlési képviselő- aki az érseki tanítóképző intézet gyakorló iskolájában tanított. A tanító úr elmondta, hogy Mindszenty hercegprímásnál kihallgatáson volt , s ott megbízást kapott, hogy szerezzen értesüléseket az eseményekről. Kisházi tanító úr és Gróh ügyvéd úr segítségével készítettünk egy beszámolót .
Ezt úgy záradékoltuk, hogy elolvasás után azonnal elégetendő. A megsemmisítésre ígéretet kaptam, s ez meg is történt. Ezt onnan tudom, hogy beszámoló sem a letartóztatásakor nem került elő, sem a levéltárban nem lelhető fel .
A magyar nép törvény tisztelete és a bíróság pártatlanságába vetett hite 1948-ban még oly mélyen gyökeredzett, hogy hogy senki nem hitte ártatlanságunkat. Nem voltak képesek felfogni,hogy ilyen súlyos ügyet csak egyszerűen kitalálnak és ezt számos tanúva igazolni is tudják. Szegény, naiv népem néhány hónap múlva rájött- amikor futószalagon gyártották az összeesküvéseket, és nyomtalanul tüntek el emberek - hogy milyen is a kommunista igazságosság .
Az elszenvedett ügy miatt életem folyamán sok kellemetlen ségem volt. Magdus ávós főnök az iskola elvégzése után figyelmeztetett, hogy tünjek el a városból, s ezt a figyelmeztetés vegyem kitiltásnak!
1949-ben Esztergom-táborba kerültem, ahol az általános iskolában tanítottam. Tanítványaim között volt egy fiú, akinek katonatiszt volt az apja. Ezzel a tiszttel jó barátságba kerültem. Egy alkalommal szóba került az ,,1948-as esztergomi diák-ügy". A beszélgetést úgy próbáltam irányítani, hogy megtudjam, ezzel kapcsolatban milyen szerepe volt az esztergomi katonai alakulatoknak. A következőket tudtam meg:
egy Decsi nevű ávós tiszt összehívott egy tiszti gyűlést, ahol azt a feladatot adta az önként vállalkozó tiszteknek, hogy vállaljanak egy provokativ felvonulást az érseki képző előtt. Ennek a különítménynek Tóth százados volt a parancsnoka. Arra a megjegyzésemre, hogy ez tiszt biztosan nagy karriert futott be, azt a választ kaptam, hogy Tóth százados nagyon megbánta tettét, mert Decsiék őt és társait csak egy kis ijesztésre akarták felhasználni, nem pedig ártatlan gyerekek elhurcolására. Későbbiekben a hálás kommunisták Tóth századost elhurcolták, s később valami miatt kivégezték .
Negyven éves osztálytalálkozónkon egyik osztálytársammal beszélgetve (akivel együtt voltam letartóztatva) megkérdeztem hogy vele mi történt, volt-e kellemetlensége a letartóztatással kapcsolatban? Azt válaszolta, ne beszéljünk róla, mert az az érzése, hogy még most is figyelik, pedig élete folyamán sok zaklatásnak volt kitéve .
Örök mementóként maradjon fenn az a gondolat , hogy ha valaki jót akar (mert a kommunisták először ezt hirdették), az emberi gonoszság a legszebb eszméket is tönkreteheti.
Senkivel szemben nem érzek haragot, bosszúra sohasem gondoltam, sokat tűrő feleségemmel minden megpróbáltatást átvészeltünk. Örömet nyújtott és nyújt négy élő fiam és nyolc unokám.
Arra kérem a jó Istent, hogy sokat szenvedett hazámnak adjon teljes állampolgári békét és megnyugvást.
Korencsi Ferenc

Németh Lajos paptanár 1953-ban szabadult fogságából. Budapesten a budai Szent Imre kápolnában volt káplán, majd vezetőlelkész. 1962-ben egyházmegyei tanácsos lett. 1988-ban hunyt el.
Szentei Ferenc 1952-ben szabadult. Budapesten a Béke királynéja lelkészségen, majd a páli Szt. Vince plébánián teljesített szolgálatot. 1986-ban hunyt el.

A pócspetri eset ürügyül szolgált, hogy az államosításról szóló törvényjavaslat mielőbb a parlament elé kerüljön. Ez 1948 június 16-án meg is történt.
Jellemzően, a kisgazdapárti Bognár József volt a javaslat előadója, és rajta kívül másik három nem marxista képviselő is ajánlotta elfogadásra a javaslatot. Mintegy bizonyítva, hogy nem a kommunisták kívánják ezt ...!
A javaslat ellen csak Slachta Margit a Keresztény Női Tábor vezetője és Barankovics István a Demokrata Néppárt vezetője szólalt fel. Slachta Margit 2449 tiltakozó levelet és táviratot tett le a Tisztelt Ház elé, de ezeket nem vették figyelembe A 350 képviselőből 250 szavazott a javaslat mellett, 63 ellene és 69 képviselő tartózkodott.
Igy államosítottak az országban 4885 iskolát, melyből 3148 volt katolikus iskola . A nemmel szavazók: Barankovics vezette Demokrata Nép párt, Slachta Margit vezette Keresztény Női Tábor és a Balogh páter vezette Független Demokrata Néppárt képviselői mondtak nemet az államosításra .
" A szavazást lelkes taps követte, majd a képviselők elénekelték a Himnuszt.Az ének befejezése után újra vihar tört ki - újra Slachta Margit körül. "Ülve maradt a Himnusz éneklése alatt "- kiáltotta Kossa elvtárs ."Hazaáruló!" Legalább a nemzeti Himnuszt tisztelné.-hangzott minden felől. A percekig tartó vihart csak viharcsengővel tudta Nagy Imre elvtárs elnémítani, majd az országgyűlés nevében megbélyegezte Slachta Margit majd az felháborító magatartását, és a mentelmi bizottság elé utasította" (Szabad Nép, 1948. jún. 17.) (Havasy:Magyar katolikusok szenvedései...67.p.)
Slachta Margitot hat hónapra kiutasították a parlamentből .
Arról, hogy milyen jó lesz majd az államosított iskolában az MNDSZ igyekezte meggyőzni az esztergomiakat .
A helyi lap június 27-i számában arról tájékoztatta olvasóit ,hogy az államosított iskolákban ingyen tankönyv lesz.
” Ingyen tankönyvet kapnak majd a tanulók. 800 gyermeket szórakoztatott az MNDSZ Esztergomban a gyermekhét alatt” címmel .
Az iskola államosítási törekvés ellenére :
” A püspöki kar katolikus egyetem felállításának a gondolatával is foglalkozott, amelynek előkészítését a Katolikus Egyetem Barátainak Egyesülete vállalta magára (püspökkari értekezletek jegyzőkönyve 1947 febr. 25-26.). Az egri érsek Czapik Gyula javasolta, hogy az egri jogakadémia közgazdaságtudományi bölcsészeti, nyelvi és karral bővülve szerveződjék Szent István Tudományegyetemmé. A püspöki kar 1948 június 26-án a megalakuló tudományegyetem jog- és államtudományi karává szervezte át és orvosi fakultását Esztergomba tervezte. (Prímási Levéltár 43 1/1948)
A kultuszminiszter nem fogadta el az egyetem állításának tervét, míg 1949-ben törvény szüntette meg a jo akadémiákat köztük az egrit is. (1949. XX. tc. 26)

esztergomi Érseki tanítóképző


Emléktábla a tanítóképzõ épületében


Üzenetküldés
üzenet

E-mail címed:
Szöveg:







Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!