Bejelentés


Mindszenty bíboros emlékek tükr Mindszenty bíboros élete és kora


Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.






Keresés a honlapon



Üzenőfal


Név:

Üzenet:





MINDSZENTY BIBOROS A VILÁG MAGYARJAINAK LELKI PÁSZTORA

Első lelkipásztori körútja Nyugat-Németországban volt 1972 május 20-23-ig. Münchenben Döpfner bíboros vendége volt majd Bambergbe látogatott el. Az ,,Életünk" című lap tudósítója így írt erről az útjáról :
”Mindszenty József bíboros-prímást nemcsak a magyarok, hanem a németek is páratlan tisztelettel és meleg ünnepléssel fogadták. Ahol megállt, tömegek várták és térdre hullva nagy áhítattal fogadták áldását. Mindenfelé kísérték a rádió és a televízió emberei, akik méltó adásokban számoltak be a primás nagy jelentőségű látogatásáról, szinte diadalútjáról. Megható jeleneteknek voltunk a tanúi: édesanyák magasba emelték gyermekeiket és úgy kérték rájuk áldását. Kemény férfiak szemébe könny szökött, mikor a kommunisták börtöneit megjárt főpap áldását fogadták. Sokan a kezét, mások a ruháját csókolták. Udvözlő beszédeikben nemcsak az egyháziak, de a világi hatóságok képviselői is a bíborosnak egyházáért, hazájáért, a keresztény hitért és az emberi méltóságnak megiáró jogokért elszenvedett hősi ál-dozatát emelték ki." (Hirdettem az Igét.46.p.)
Valamennyi lelkipásztori útján ilyen és hasonló ünneplésben volt része a bíborosnak .1972. június 14-én a németországi Kastlban meglátogatta az ott lévő magyar gimnáziumot, mely ekkor ünnepelte fennállásának 15 éves évfordulóját. Majd augusztus 26-ától Belgiumban tartózkodott. Brüsszelben Mgr. Ignio Cardinale apostoli nuncius vendége volt. A belgiumi Leuvenben találkozott a Katolikus Egyetem professzorával dr.Muzslay István SJ-vel. A bajóti születési, 1948 óta külfoldon élő Muzslay professzorral beszélgetett Sz. Farkas Jenő. 1994. január 4 i számában közölte le a Magyar Nemzet az interjút: ,,Szerencsés gondatlanság. A leuveni kódex kalandos élete" címmel.:
(Részlet az interjúból) Muzslay professzor mondja:
"Magyarország többször megkísérelte megszerezni a kódexet .Legelőször Bárczy Géza próbálkozott. A negyvenes évek végén az ötvenes évek elején komoly esélyeink voltak arra, hogy sikerüljön. A háború után ugyanis a leuveni egyetem mindent megtett azért hogy pótolja az elpusztult anyagot. Főleg olyan németalföldi any kat kerestek, amelyek a Magyar Nemzeti Könyvtár birtokában voltak. Azonban minden próbálkozás meghiúsult. Bárczy Géza írt nekem, hogy sok kellemetlensége származott a kódex körüli vitából.
Azt kérdezték tőle, mi ez a Mária-siralom, mire való, és egyáltalán miért kell ezzel foglalkozni ..?A következő kísérlet 1958-ban történt, amikor Varjas Géza, a Nemzeti Könyvtár akkori igazgatója Leuvenbe jött, hogy tárgyalásokat folytasson a kódex sorsáról. Az egyetem rektora felhívott telefonon és érdeklődött hogy mitévő legyen, mert ott van a szobájában Varjas két úr társaságában és nem tudja ki ez a két ember. Elmondtam neki, hogy ezek vigyáznak Varjasra ,és mondja meg nekik, hogy majd az egyetem vezetősége dönt a kódex cseréjéről. Ugyanis magam meg voltam győződve, hogy itt, Leuvenben sokkal biztonságosabb helyen a kódex, mint otthon. Hogy véget vesse az értelmetlen eknek, arra kértem az ELTE akkori tanárát, Mezey Lászlót, hogy jöjjön ki, és készítsen újabb leírást a kódexről és az Ómagyar Mária-siralomról. 1975-ben a hatóságok három(!) napra engedték ki. Így ezzel sem oldódott meg a kérdés. De közben még voltak kísérletek. Ismét felhívott például telefonon a könyvtár igazgatója, hogy itt van nála a belgiumi magyar nagykövet, követeli tőle a kódexet. Mit válaszoljon? Én erre azt mondtam neki, hogy tudassa a következő ajánlatot: azonnal megkapja a magyar állam a kódexet, ha Mindszenty biboros személyesen jön érte. Ezután többé nem zaklatták az egyetemet. Később amikor Mindszenty kardinális ellátogatott Leuvenbe, elmeseltem neki ezt a történetet.Ő csak annyit fűzött hozzá mosolyogva: "Látja, jó voltam madáijesztőnek ."
Ezt az anekdota szerű történetet azzal zárnám, hogy a kódex a magyar királyi korona hazakerülése után hazakerült Magyarországra 1982-ben. "


Belgiumi útja után, szeptember 17-én Máriazellben volt ünnepi mise, ahol László István püspökkel, ötven magyar lelkésszel és mintegy ezerötszáz magyar zarándokkal együtt ünnepelte a bíboros Szent István-millenniumát.
Mindszenty bíboros általában magyarul prédikált lelkipásztori útjain, hiszen magyarokhoz szólt elsősorban. Éppen ezért a prédikációit mindig tolmácsolta valaki az illető ország nyelvén a magyarul nem értők számára. Előtte pedig vagy maga megyéspüspök, vagy más neves egyháziszemély ismertette a bíboros küzdelmes és áldozatos életét. Ennek következtében az általa végzett istentiszteletek meglehetősen hosszúra nyúltak, de a székesegyházakat, templomokat zsúfolásig megtöltő közönség mindig hűségesen kitartott az elbocsátó áldásig. (Hirdettem az Igét, 13.p.)
A Portugál Püspöki Kar 1972-ben meghívta Mindszenty bíborost és közvetlen munkatársait egy fatimai zarándokútra. .Október 11-én indult Mindszenty bíboros Portugáliába. Kísérője Cser-Palkovits István SJ. történész író, hittanár. Bécsben Mindszenty bíboros gyóntatója és lelki tanácsadója volt. Erről az útjáról adott közre Cser-Palkovits István s J. visszaemlékezést 1994 ben a Keresztény Élet szeptember 11-17-25. számaiban .
A Spanyolországba emigrált Kardos Illés atya indította el az A hogy Fatimában legyen magyar kálvária felépítve . A magyarok által épített keresztútnál álló Szent István-kápolnában Mindszenty bíboros koncelebrált szentmisét mutatott be ,és prédikált az összegyűlt csoportnak. Mindszenty bíboros emlékét őrzi Fatimában a magyar kálvária XV.stációja, amelyet Mindszenty bíborosról neveztek el.
Mindszenty bíboros fatimai útja után visszatért Bécsbe. A bécsi érsekség által kiadott Vasárnapi Levél cimű periodika Kultúrélet mellékletében rendszeresen megjelentek Mindszenty bíboros szentbeszédei, valamint a vele kapcsolatos események, a külföldön élő magyarok hozzá fűződő gondolatai .
A Vasárnapi Levél - Kultúrélet 1974. 5-6. száma közreadja a tiltakozó leveleket az esztergomi érseki szék megüresedetté nyilvánításával kapcsolatban.

Mindszenty Biboros 1973-ban lelkipásztori látogatást tett Angliában (július 13-17), szeptember 18-tól október 4-ig Kanadában és az Egyesült Államokban, majd november 22-től december 5-ig a Dél-afrikai Unioban járt.
Angliai látogatása során Heenan bíboros vendége volt, és díszebedet adott a tiszteletére Winston Churchill, a nagy Churchill unokája. Ezen az ebéden jelen volt négy angol miniszter és három nagy parlamenti párt képviselője. Churchill fogalmazta meg és tette kozzé a 130 képviselő aláírásával ellátott nyilatkozatot:
,,Nagy-Britannia melegen üdvözli Mindszenty bíborost, mint Európa szabadságának legkiválóbb harcosát, aki félelem nélkül szállt szembe a nemzeti szocialista és kommunista elnyomással, és ezért üldöztetést és börtönt szenvedett."( Ezen nyilatkozat csak még jobban dühítette Kádárékat.)
A szeptember 18-ával kezdődó kanadai útján Torontóban szentbeszédében szólt Szent István királyról és az ezeréves évfordulóról, valamint a magyarságot veszélyeztető abortuszról.
Tizenöt esztendő alatt az anyaméhben meggyilkoltak 3,1 milliót. Huszonkét szultán nem tett ekkora kárt a magyar népesség ben, mint amekkorát tett az újabb 15 esztendő." (Hirdettem az lget, 224.p.)

Fairviev Park, Ohio-ban élő Kornel v. Nagy kedves levélben leírta emlékét Mindszenty bíborosról


”Abban az időben USA viszonylatban én voltam a hontalanság ban életre hívott Magyar Vitézi Rendnek a vezetője.. Herceg prímásunk a Canada Torontóban rendezett Szent István emlékévvel kapcsolatos ünnepségen is megjelent, ott szentelte meg Rendünk zászlóját”

Mindszenty bíboros 1973. évi New Brunswicki útjáról Füzér Julián atya írt a Keresztény Elet 1994. április 17-i számában.


Ebből idézem az alábbi részletet:
”Cleveland a legnagyobb magyar város Amerikaban. ,,Magyar Debrecennek" is becézik,de a legmagyarabb amerikai város New Brunswick. A kedves kisváros Camp Klimer, a hatalmas katonai bázis szomszédságában van, ahová az 56-os Szabadságharc leverése után érkeztek a magyar menekültek. Közülük legalább ötezren New Brunswickban telepedtek le. A magyar élet a város- ban mindig élénk volt, de az 56-os menekültektől még élénkebb, még szebb lett. Megteltek a magyar templomok, különösen a Szent László templom és iskola. A brutálisan levert szabadságharc történelme és szelleme tovább élt New Brunswickban. Az 56-os események és Camp Kilmer miatt az amerikai sajtó és televízió gyakran és nagy szimpátiával írt a városról, a magyarokról, és így történt, hogy a közvéleményben New Brunswick lett a ”legmagyarabb amerikai város”
1973 őszén Mindszenty bíboros a városba jött hogy megáldja a renovált, csodálatosan szép Szent László-templomot. A látogatás egy újabb ,,media-event" lett. Ujságírók, hírközlők televízióri porterek serege érkezett a városba, és egész Amerika láthatta és olvashatta, milyen szep magyar élet van New Brunswickon. Mind szenty bíboros hírnevével, erkölcsi nagyságával átölelte a várost, az pedig tiszteletével, hálájával válaszolt. A hely, ahol a Szent László templom és iskola van, és ahol a bíboros tízezreknek prédikált, Mindszenty tér lett ”
Dr. Füzér Julián ferences atya, a new-brunswicki szent László templom plébánosa volt, ő szervezte Mindszenty bíboros 1973 évi amerikai útját.
A bíboros elhunyta után egy évvel New Brunswickban felállitják Mindszenty bíboros bronzszobrát, amelyet Varga Ferenc szobrászművész alkotott.


A clevlandi Katolikus Magyarok Vasárnapja erről szóló száma a budapesti Emőd Pál úr féltett kincse.

Kanadai és amerikai körútja után 1973. november 24-tól a Dél-afriai Unióban tett lelkipásztori körutat.

November 24-én, Krisztus Király ünnepén ezzel kezdte beszédét, amelyben az itt élő magyarokhoz szólt

Kedves Honfitársaim!

Amikor az Ur oltára elé lépünk, gondolnunk kell ezer év előtti őseinkre, akik számára minden tizedik községben templomot állíttatott szent királyunk, és egy papot adott melléje. Ezer esztendőn át a mi elődeink az Egyház imádsága mellett a maguk imáival szintén felszentelték azokat a templomokat. Most, a balszerencse idején, a megpróbáltatások közepette mi itt egy új templomba vagyunk, számunkra új templomban. Az a templom megszentel az ősöket. Ez a templom is pótlásképpen azért van, hogy az ezer esztendő áhítatával megszentelt templomok után ezt a mosta számkivetett, bujdosó nemzedéket is megszentelje... (Hirdettem az Igét.232.p.)

Az 1973. évi amerikai útja után Mindszenty bíboros, a következő évben egy hosszabb Egyesült Államok-beli útra indult 1974 május-júniusában. Útja során New Yorkban a Szent Patrik és a Szent István-templomban szólt az ott éló magyarokhoz. A New Jersey Államban levő Perth Amboy Magyarok Nagyasszonya templomában, Clevelandben a Szent János-katedrálisban, a Szent Erzsébet-templomban és az Árpádházi Szent Margit templomban szólt a magyarokhoz és az amerikai katolikusokhoz szentbeszédében. Clevelandben felkereste az első magyar evangélikus templomot is. Clevelandben nagyon sok magyar él. A Szent Imre-templomhoz tartozó egyházközség tagja v. Nagy Kornél, aki az egyházuka meglátogató bíboros fogadásának a szervezését készítette elő Simonits Attilával együtt. Mindketten a clevelandi Magyar Vitéz Rend tagjai. Emlékfüzetet adtak ki Mindszenty bíboros látogatása alkalmából.

Clevland polgármestere Ralph J.Perk is levélben köszöntötte a bíborost.


A levél magyar forditásáért dr.Megyer Jenő atxának jár köszönet.



John J. Gilligan, Ohio állam kormányzója az alábbi köszöntő szavakat írta Mindszenty bíborosnak:
” Nagy örömömre szolgál a lehetőség, hogy melegen köszön hetem Mindszenty biborost az ő cleveland-i látogatása alkalmával. Ohio állam lakói szerencsések, hogy osztozhatnak a hagyományoknak és a hitnek a gazdagságában, amelyek a világ különböző helyeiről származnak. Mindszenty bíboros szimbóluma a magyar katolikusok élő és dinamikus hitének, ugyanakkor nagy bizonysága az ő bátorságuknak és kitartásuknak. Legyen látogatása ál lamban örömteljes és emlékezetes esemény!"

Clevland magyar és amerikai polgárai örömmel fogadták Mindszenty bíborost és megértették az ő harcát.

Cleveland után Youngstownban, az Egyesült Államokban működő erdélyi magyar ferencesek által épített és vezetett "amerikai Csiksomlyó" kegyhelyén mondta el pünkösdi szentbeszédét. Beszédében utalt arra, hogy Csiksomlyón 1567-ben haddal próbálták eltántorítani a székelyeket a katolikus hittől ,de a hitükhöz hű székelyek csodálatos győzelmet arattak.
” Nagyobb válságban vagyunk mi vallási tekintetben ma, székelyek voltak a XVI. század közepén Ma nemcsak Szentháromság tagadás létezik, hanem támadják az ateizmussal, az istentelenséggel nemcsak a teremtést , a megváltást és a szentségeket, hanem támadják mindazt, ami a kinyilatkoztatásban benne van, amit Jézus három éves nyilvános működése alatt hirdetett."(Hirdettem az Igét.258.p.)
Mivel e városban adták ki a Katolikus Magyarok Vasárnapja című újságot, szentbeszédében a bíboros külön is a hallgatóság figyelmébe ajánlotta ezt a lapot.
Kaliforniában ellátogatott San Diegoba és Portola Valleybe, az ott működő magyar bencésekhez,valamint Los Angelesbe. Kaliforniai útjáról Jaszovszky József írt könyvet Mindszenty főpásztor Észak-Kaliforniában címmel.(Menlo Park C. D.1980. )
Lelkipásztori útja során mindenütt kifejezte azt az óhaját, hogy a lehető legtöbb emberrel beszélhessen. Az egész napos program az istentiszteletek után ilyen személyes találkozókból állt. Aki betegség vagy időskori gyengeség miatt nem tudott a közös istentiszteleteken részt venni , azokhoz ő ment el. Így például meglátogatta a San Francisco-tól 80 kilométerre fekvő Öregotthont, ahol két idős magyar nővér élt. Persze az egész otthon szívrepesve várta a bíborost. (Hirdettem az Igét.45.p.)
A hosszú amerikai körutat egy rövidebb Regensburg-beli látogatás követte. Majd 1974 októberében Ausztráliába utazik, hogy az ott élő magyarokat is felkeresse.
Október 23-án az ausztráliai Perthben a magyar nővérek kertjében lévő jelképes sír felett mondott szentbeszédet, amelyet az 1956-ban meghalt hősök emlékére állítottak .
A hősi halottakról szóló szentbeszédében megemlékezett a kivégzett 16 éves és 16 év alatti fiatalokról. Az Amerikai Követ ségen felkereste őt az olasz nagykövet. A bíboros kérte a követet figyeljék ezeket a kivégzéseket. A követ kiküldte két fiatal diplomatáját a Gyűjtőfogház melletti temetőbe, éjjel is, nappal is ott voltak. Látták, hogy nappal folynak a kivégzések, és éjszaka temetik el a kivégzetteket a keresztúti temetőbe. Úthengerrel elsimítják a földet, hogy a síroknak nyomuk se legyen.De a "temetés" után jönnek titokban az édesanyák és körmükkel kaparnak ott sírhantot gyermekük teste fölé.
Mialatt az olasz diplomaták ott voltak az édesanyák keze által. mert voltak, nyolc ilyen sírhant emelkedett az édesanyák keze által. De egyre kevesebb édesanya tudott így eljutni gyermeke sírjához, mert, annyira őrizték a temetőt. Erről emlékezett meg Mindszenty bíboros Ausztráliában a jelképes síremlék fölött.
Ausztráliai tartózkodása során Sydney és környéke magyarjai nagy zarándoklatot rendeztek.
”Szónoknak a nagy vendéget kérték föl. Öt autóbusszal indultak. A bíboros is velük utazott, és félóránként más-más kocsiba szállt át, hogy zarándok társai"- mindegyikével beszélhessen írja Közi-Horváth József Hirdettem az Igét című könyv bevezető tanulmányában.
Az ausztráliai New Castle Fatima kegyhelyén Mindszenty bíboros szentbeszédében megemlékezett Apor vilmos püspökről akit 1945 Nagypéntekén orosz katona lőtt meg. A győri püspök sérüléseibe belehalt. ,,Apor püspök haldokolva ezt mondotta: "Uram, Jézusom, ne nekem, hanem nemzetemnek fordítsd javára halálomat " - Apor püpököt 1997.november 9.-én boldoggá avatták)

"Mit várunk a száműzöttektől? Álljanak be a magyar engesztelésbe. Kérjük ezt az óvodásoktól, iskolásoktól, az ifjúságtól, szülőktől, öregektől, hogy álljanak be az engesztelésbe, hogy Isten haragja szűnjék meg a boldogtalan magyar fölött"- mondotta szentbeszédében a bíboros .

Sydneyben a St. Mary Katedrálisban megköszönte a főegyházmegye főpásztorának, hogy az odaköltözött magyarokat az egyházmegyébe befogadta.
Utolsó lelkipásztori útja Dél-Amerikában volt.
1975 áprilisában Caracasban és Bogotában szólt a hívekhez. Erre az útjára elkísérte dr. Harangozó Ferenc a Münchenben megjelenő Életünk című lap szerkesztője.

Kanadai Magyarság (No. 21) 1975.május 24 .

A Hercegprímás utolsó útja.
Dr. Harangozó Ferenc útitarsi beszámolója a Kanadai Magyarságnak

"1975. május 6-án, du. 2 óra 15-kor a bécsi irgalmasok kórházában Mindszenty József bíboros szíve megszünt dobogni ....A hírt 10 perc múlva tudta már az egész világ. A százmillióknak csak egy érdekes hír, de nekünk magyaroknak idekinn és odahaza elállt a szívverésünk tőle; dermedten kérdeztük, mi történt ilyen hirtelen?
Röviden, szinte távirati stílusban próbálunk beszámolni róla :
Április 9-én indult el 83 évvel a vállán az utolsó útjára, Dél-Amerikába. Londonban, a közben-leszállásnál, repülőgépét hóvihar fogadta, de mit sem törődött vele: nem lehetett visszatartani a 3 hetes venezuelai és kolumbiai úttól. Az volt az érzésünk, hogy szinte tudatosan fut versenyt a halállal ,,a világon a legárvább népe szolgálatában ."
Mikor a gép Caracasban leszállt, a tenger felől forró trópusi szél fújt... de még forróbb volt az a lelkesedés, amivel a magyarok és venézek közösen fogadták; mert amint mondották: Mindszenty már nem csak a magyaroké, hanem az egész világé, az övéké is..
Soha nem lehet elfelejteni a fogadás képét: a százfőnyi magyar cserkészfiú és leány sorfala közt és a rendórkordon között ott hullámzott az áradat és az öreg caracasi bíboros, a fiatal érsek és az apostoli nuncius közt ott sodródott a mi jó öreg prímásunk alakja a rendőrökkel együtt. Amikor az elnöki váróteremben összekavarodott civil, pap rendőr, cserkészek , magyarruhás lányok, valaki spontán énekelni kezdte a himnuszt. - Megszűnt az idő, sokezer mérföldes távolság. Minden hontalan magyar otthon érezte magát ki Pesten, ki a Dunántúlon. A mi drága jó öreg hercegprímásunk puszta megjelenése visszavarázsolt pillanatok alatt mindent, ami ezekben a hontalan szívekben évtizedek óta volt temetve és fájt. Nem is tudott de nem is kellett itt szólnia , mert itt az örök magyar honvágy sírt a szívekben.
Aztán így folytatódott. A hercegprímásnak szárnya nőtt. Nem érzett magasságot, meleget, fáradtságot. Jobban evett, aludt mint otthon, Bécsben. Hangja a nagy dél-amerikai székesegyházakban élesebben csattogott, mint valaha és amikor ezeket a magyarokat fogadta, kikérdezte és vigasztalta, a tekintete, hangja soha még nem volt olyan jóságos, atyai, mint ezen az utolsó úton .
Igy repültek el a napok, hetek, Caracasban, Valenciában. Aztán jött Columbia fővárosa Bogota, 2600 m magas fekvésével. Aggódtunk. Különösen az orvosok. De a vizsgálat eredménye mindig az volt: a pulzus kicsit lassúbb, de rendes a vérkeringés normális.
Szinte állandó extázisban élt. Éles márványlépcsőbe ütötte bele fejét. Vérzett, de nem vette észre, csak este, és nem tudta, hogy mitől van. Elérkezett április 25-e, az utolsó előtti nap, Bogotában Másnap 9 órakor készültünk visszarepülni Caracason at Európába .Estére berekedt és benáthásodott. Este is és éjjel is aszpirint adtam neki. Reggel a szokottnál is sápadtabb volt és köhögött. Nem jól aludt. Hívtuk az orvost: egy kedves fiatal asszisztens orvosnőt az egyetemi klinikáról. Megvizsgálta. Láza nem volt, megint mindent rendben talált, csak a nátha és esetleges tüdőgyulladás ellen rendelt orvosságot, és azt mondotta, hogy utazhatunk, sőt, talán jó is lesz a magasságváltozás.
Április 26-án a bogotai repülőtéren a legjobb hangulat uralkodott . A bogotai érsek, Columbia prímása latin nyelven bucsúzott:"Maradj mindig ilyen fiatal "A hercegprímás szellemesen a régi diáknótával felelt: ,,Gaudeamus igitur, juvenes dum sumus".( Hát örüljünk akkor, amíg fiatalok vagyunk.) Aztán átölelték egymást...
A Caracas-i leszállást nagyon várta. A rövid két hét alatt, amíg ott tartózkodott, ezek a jó magyarok különösen a szívéhez nőttek. Vártak is ránk hűségesen a repülőgépnél, amikor begördültünk. Ezek a jó magyar emberek, kedves magyar asszonyok körülvették és vitték a váróterembe megpihenni.
Dehogy pihent . Új utasításokat adott. Egy körlevelet azokhoz a távoli szórványban élő magyarokhoz, akik a távolság miatt nem jöhettek el és akikhez "időhiány" miatt Ő sem juthatott el. Ezt kellett sokszorosítani és szétküldeni Venezuelában és Columbiában.
Könnyes búcsúzás volt. A jó páter Dömötör bejött velünk a repülőgépbe. Mielőtt becsukódott a repülő ajtaja, egy kedves magyar asszony két kis gyermekét fogva kézen, sírva kiáltotta utánunk: "Tessék nagyon vigyázni a hercegprímás úrra! Nagyon kimerültnek látszik." Csak később, a hosszú, nehéz úton gondoltam vissza erre a figyelmeztetésre. Női szívek sokszor többet éreznek meg, mint az orvosok.
A prímás úr nem tudott megválni a látásuktól. A kis fülkeablakból egyre áldotta őket. Amikor kigördülőben fordult a gép kérdezte: ,,Még látja őket?" Átment a másik oldalra, hogy még lássa őket is.
Amikor már elszáguldott velünk a gép, csendesen a mondta :"Milyen kár ezekért a derék magyarokért, és ezekért a gyönyörű magyar gyerekekért."- Tudtam, miért mondja...
Kis ebédhez terítettek. Nem evett semmit, csak egy citromos teát ivott. Bevette vele az orvosságot... Aztán elmaradt a szokásos ebéd utáni fél vékony szivar és fél vastag szivar. Gondűző szivaroknak neveztem el magamban, mert ilyenkor mintha csak elfújta volna a nála mindig borongó gondokat is. Sok útján kísértem el, de nem emlékszem, hogy valaha is elmaradt volna, ha adódott rá mód.
Egy stuardesz kedvesen kérdezte, hogy talán húslevest főzzön neki. Megköszönte, de nem kérte. Erre elsötétítette mellette az ablakszemeket, hogy pihenjen: Két vánkost és két takarót hozott. Fény ellenzőket raktunk a szemére, hogy aludni tudjon. Mélyen besüppedve a kényelmes ülésbe úgy látszott, hogy el is szenderült de a lábait állandóan rángatta.
A breviárium az ülése mellett nyitatlan feküdt és ez nyugtalanított a legjobban.Ez még soha nem fordult elő nála.
Gyakran megfogtam a kezét, kerestem a pulzusát: nagyon halknak tetszett; hogy észrevette-e, nem tudom. Eljött az estebéd ideje. Megintcsak nekem teríthettek, ő csak teát fogadott el Próbáltam legalább egy lágytojást reáerőltetni: csak a felét sikerült. Mélyen az Atlanti-óceán fölött jártunk, Afrika felé. A következő állomás Casablanca, talán ott kellene orvost hívni. Elkezdtem imádkozni, hogy szerencsésen, baj nélkül térhessünk haza.
Éjfél után fél háromkor értük el Casablanca-t. A gépet töltötték, takarították. Mindenki kiment, csak mi maradtunk. Elmenőben ezek a pénzes első osztályú utasok szinte lábujjhegyen jártak és egyre kérdezték: ,,Őeminenciája talán beteg? "
-Nem!- mondtam - csak nagyon fáradt.
Orvos nem volt. Már csak 7 óra Bécsig, bátorítottam magam akkor jó lesz minden!
Reggel 7 óra után értünk Frankfurtba. Gépet kellett váltanunk. Az egyik tiszt, meg egy stuárdesz fogta kézen, és olyan gyöngéden mintha beteg édesapjuk volna, segítették le a lépcsőn.
Másfél óráig pihentünk, és a friss európai levegő segített Felélénkült, kérte a breviáriumot és a szemüveget. Azután elővette jegyzeteit, és a sürgős teendőket kezdte felsorolni. Többek közt a skandináviai utat és a franciaországi utat. "Már nincs is egészen egy hetünk az indulásig"- mondotta többször. Bennem nehéz gondolatok kavarogtak...
Bécs felé egy kis osztrák gépen repültünk. Szinte beletemet kezett a breviáriumba,- a tegnapi mulasztást is akarván pótolni... Bécsben már megállt a gép, mindenki sietett kifelé, ő még mindig imádkozott. Siettettem, hogy a sok koffert föl kell venni, vám stb .
A bécsi vámon súlyosan várt a négy koffer, de nekem pehelysúlynak tetszett. Szívemről legördült a nyomasztó súly: itthon voltunk. A kijáratnál várt ránk Dr. Vecsey, A Pázmáneum előtt meg a három húséges kedvesnővér" (H.F.)






Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!